"Aki sértődős, ne járjon konferenciára!" szűrték le a tavalyi résztvevők, ám idén mintha nem lett volna olyan kritikus a hallgatóság, vagy a sértődősek nem jöttek el. Sajnos vagy nem sajnos, döntse el ki-ki maga. Nagy viharok az állóvízben nem voltak; továbbra sem tudjuk, hogy mi is az az irodalom, pláne, hogy mi a régi magyar irodalom. Voltak előadások, melyekre mindenki önkéntelenül felkapta a fejét, a hol pozitív, hol negatív meglepetések miatt. Csak úgy repkedett itt a pásztori műfarok és pöcsét. Kulcscsontosságú (sic!) azonban megállapítanunk, hogy elhangzottak rendkívüli módon tanulságos és előremutató tanulmányok: Ritoókné Szalay Ágnes, Kecskeméti Gábor, Bartók István, Sinka Zsófia, Gedeon Magdolna, Zászkaliczky Márton, Voigt Vilmos, Dobozy Nóra, Fazekas Sándor, H. Hubert Gabriella, a repertóriumos szekció, Vadai István, Vladár Zsuzsa, Terbe Erika, Horváth Iván, Oláh Szabolcs, Lovas Borbála, Imre Mihály, az RMDE gráciák, Csörsz Rumen István és Tóth Zsombor olyan kutatók, akik több mint megfelelnek a köszöntő beszédben meghatározott "derék filoszok" kitételnek. Persze ez egyértelmű. A felsorolás hiányos és szubjektív, így hát izgatottan várjuk a leendő kötetet, hogy a szóban kevésbé követhető előadásokat teljes mivoltukban értékelhessük.
A szervezőknek itt is jár a megérdemelt köszönet. A konferenciáról elmondható, hogy az átlag 20 perces előadások jó ritmust adtak neki, bár szívesen hallgattunk volna egyes 10 perceseket tovább is.
B.D.; M.A.; M. E.
